Takarmányismeret:

 

• Egy Magyarországon végzett takarmányozási kísérlet szerint a következő eredmények születtek:
• A kísérletben 10 db 2-3 éves hím postagalamb vett részt laboratóriumi körülmények között (15-18 °C, állandó páratartalom stb.). A galambokat 5 fős csapatokra osztva tesztelték. A kísérlet során 11 féle takarmányt kaptak: kukorica, búza, árpa, vörösköles, fehérköles, cirok, fénymag, borsó, lencse, napraforgó, kendermag. A vizsgálat a takarmányok kedveltségére, a beltartalmi értékek meghatározására, valamint a takarmányok megemésztett alkotóira irányult.)
• Napraforgó, kendermag: jó fehérjeforrások (17-24 % fehérjetartalommal), számottevő az olajtartalmuk (32-44%) és az energiatartalmuk (23-26 MJ/kg), ezért rendkívüli energiahordozók!
• Fénymag:  jó fehérjehordozó (17 %), közepes zsírtartalommal (6%), viszonylag jó energiahordozó (18 MJ/kg)
• Borsó lencse: igen jó fehérjehordozók (23-26%), csekély zsírtartalommal (1%), viszonylag jó 
• energiahordozók (17 MJ/kg)
• A vizsgált takarmányokban mért fehérjetartalom szélsőértékei (10-26%), zsírtartalom (1-44%), energiatartalom (16-26 MJ/kg).
• Ebből az következik, hogy a nagyobb olajtartalmú takarmányok egyben nagy energiahordozók is, amely szorosan összecseng azzal a megállapítással, hogy a galambok az energiaigényüket elsősorban a zsíranyagforgalom útján fedezik, amely folyamathoz jelentős mennyiségű karnitint használnak fel, így annak pótlása létfontosságú!
• A naponta elfogyasztott takarmánymennyiségek 
• szerinti kedveltségi sorrend a következő volt: legkedveltebb a borsó (9 gr / galamb / nap), fehérköles, fénymag, lencse (6.5 gr / galamb / nap), kendermag, árpa, kukorica, vörösköles, napraforgó (4.3 – 5.1 gr / galamb / nap), búza és cirok (3.5 gr / galamb / nap).
• Összegzésként azt lehet megállapítani, hogy az energiaszükségletüket elsősorban a napraforgó, a kendermag, a köles, a fénymag felvétele fedezi (amely magokat szívesen eszik, ezért adagolni kell az elhízás veszélye miatt, a fizikai teljesítményt jelentősen fokozzák, a tollat fényesítik!), míg a fehérjeszükségletet a borsó, a lencse, az árpa és a kukorica elégíti ki. A hüvelyesek lizin-metionin tartalma magas, ezáltal a májvédelem fontos „eszközei”, valamint jelentős az ásványianyag tartalmuk, az árpa aminosav összetétele, biológiai értéke rendkívül jó, csak a galambok hántolatlanul nemigen szeretik, a kukorica a galambok A-vitamin ellátásának sarokköve, hiszen karotint, az A-vitamin előanyagát tartalmazza. Hátránya, hogy elhízásra hajlamosít.
• Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a keveréktakarmányainkból ezek az említett takarmányok nem hiányozhatnak, legfeljebb csak az arányokon változtathatunk az igényekhez igazodva.
• A kiállítási galambjaink felkészítésekor a zsírban és fehérjében gazdag takarmányokat kell adagoltan etetnünk, míg a tenyészszezonra készülő madarainknak elsősorban teljes értékű fehérjét tartalmazó takarmányokat kell adnunk. A tenyészgalambok ivarszerveinek felkészítéséhez A-, D-, E- vitamin kiegészítést (csukamájolaj, sörélesztő, búzacsíraolaj stb.) valamint ásványianyag kiegészítést (emésztőgrittek, konyhasó) biztosítsunk!
• Akik már januárban megkezdik a tenyésztést, azokra egyéb egészségügyi tennivalók is érvényesek (külső-belső paraziták elleni védekezés, paramyxo- és salmonella vakcinázás stb.).
• A különböző évszakokhoz alkalmazkodva különböző összetételű takarmányok etetése javasolt, amit a táblázat foglal össze:

Takarmányozási összefoglaló

 

Takarmányozás (Dr. Lovas – Szappanos szerint)
Takarmányok:	téli pihenőidőszakban	Párosítás előtt 2 héttel	nevelés ideje alatt	fiatal galambok takarmányozása	Vedlés ideje alatt
Kukorica: Árpa: Búza: Hüvelyes: Olajos mag Cirok, köles:	30 %           30 %           20 %            15 %             5 %	30 %            10 %            20 %            30 %              5 %              5 %	30 %              15 %            35 %            10 %            10 %	10 %            10 %            25 %            20 %            10 %            25 %	15 %            10 %            25 %            30 %            15 %              5%

 

 

•  Hüvelyesek, pl.:          borsó, csillagfürt, lóbab, lencse, bükköny, szójabab
• Olajos magvak, pl.: napraforgó, repce, kendermag, lenmag 
• Etetési módszerek: A kézből való etetés során az egyszeri takarmányadagot az etetőtérre vagy az etetővályúba szórjuk. Ilyenkor fontos, hogy az állomány nagyságával arányos vályúhosszal rendelkezzünk, hogy minden galambunk egyszerre tudjon enni. Tavasztól őszig célszerű naponta kétszer (reggel és este) etetni. Az önetetőből történő automatizált etetés egyik példája a caffeteria rendszerű etetési technológia, amelynek során egy többrekeszes etetőből, amelyben magok szét vannak válogatva cellák szerint, a galamb abból a magból eszik, amelyikből kedve tarja, a mennyiséget pedig a szükségletei szerint elégítheti ki. A granulált gyári tápok alkalmazása elsősorban a húsgalamb tartásban terjedt el. Használatukkal egyszerűbbé vált a takarmányozás, kiegyensúlyozottá vált a fehérje-, ásványianyag-, és vitaminellátás. A mészgritt, konyhasó, vegyes ásványi kiegészítő, apró kavicsok adagolása semmilyen etetési technológia esetén sem maradhat el!

   

Oldal: Takarmányozás
Szolnoki Bagdetta galambok - © 2008 - 2024 - szolnoki-bagdetta.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat